A Kard Művészete

Hosszúkard

Vívóiskolánk heti rendszerességű edzéseinek eszköze. Kezdőtől a haladóig ennek gyakorló vagy fém változatát használjuk.

Más fegyverek

Havonta egy alkalommal foglalkozunk a következőkkel: Birkózás, Egykezes kard, Tőr, Rapier, La canne, Szablya, Bot, Páncélos.

Páros fegyverek

Havonta egy alkalommal foglalkozunk a következőkkel: Rapier és tőr, Kard és tőr, Kard és köpeny, Kard és buckler, Két kard.

Milyen a jó hosszúkard?

A hosszúkard

vívás elsajátítássához elengedhetetlen a megfelelő minőségű és tulajdonságú gyakorló fém kard. Beszerzés előtt érdemes megfontolni azt, hogy egy kard esetében a hossz, a súly és a súlypont helye egyáltalán nem írja le elégségesen a karakterisztikáját.

(Ha elképzelünk egy rudat, aminek két végére felrakjuk ugyanazt a súlyt, a súlypont a rúd közepére kerül. A súlypont helye nem mozdul el, ha a két súlyt betoljuk középre, viszont a rúd mozgása drasztikusan megváltozik.)

Ha a középkori hosszúkardoknál csak a kinézet lett volna fontos a készítéskor, minden egyes kard különbözőképp viselkedett volna. A múzeumi darabok vizsgálata viszont épp az ellenkezőjét mutatja: az eredeti kardok kinézettől függetlenül hasonlóan viselkednek, mozgásuk bizonyos törvényszerűségeket követnek. A kardkészítő mesterek ezeket a törvényeket ismerték, és nagy gonddal alkalmazták is. Ezen szabályok kialakulása természetesen az ember mozgásához vezethető vissza.

Az itt felhasznált illusztrációk Maarten Kamphuis, az M-Blades cég vezető mérnökének tulajdonai; az Ars Ensis írásos engedéllyel használhatja a honlapján. További felhasználásuk szigorúan tilos!

1. A lengőpontnak pontosan a kard hegyében kell lennie. Ezt úgy tudjuk leellenőizni, hogy két ujjal megfogjuk a kardot a keresztvasa közepénél (A), és finoman meglengetjük. Ha jó a kard, a (B) pont, a kard hegye egy helyben marad. Mindez azért fontos, hogy vívás közben ne kelljen a kardot célra tartani, a hegye megőrizze a helyét magától, például csavarás közben.
Ezt a pontot a végsúly mérete és helye határozza meg. Ha a (B) pont benn van a pengén, a végsúly túl kicsi, vagy rossz helyen van; ha a (B) pont kikerül a kardból a levegőbe, a hegy elé, a végsúly túl nagy. Ez főként akkor fordul elő, ha a kard készítője egy eredeti kard méreteit másolja, de nem élezi ki a kardot; ilyenkor plussz súly keletkezik a pengében, amit nagyobb végsúllyal tud csak ellensúlyozni.

2. A rezgési csomópontok: Megfelelően kialakított hosszúkard esetén két olyan pont lesz a kardon, ami nem rezeg (ütés hatására sem), ezeket rezgési csomópontoknak nevezzük. Ezek közül az első csomópont, a kard pengéjének végétől számítva, a penge első egyharmadán van, míg a másik csomópont pontosan egybeesik a jobb (elülső) kéz tenyerének a közepével. Ez utóbbi több szempontból fontos. Egyrészt összeütéskor a kard nem rázza szét az ízületeket, másrészt ez az a pont, ahol a legjobb a kardérzék, ami lekötésnél nagyon jelentős szerepet játszik. Végül, de nem utolsósorban, ha ez a csomópont nem a markolaton belül, hanem a pengén van, akkor ezen a ponton törik el a kard. (Ez azoknál a modern kardoknál fordul elő, amelyek anyaga nem fut végig a markolat alatt megfelelő vastagságban). A csomópontok azért is fontosak, mert a kettő között félúton van az a pont, ahol a penge legnagyobb amplitúdóval rezeg as ütközést követöen, vagyis ott tudja a legtöbb erőt elvezetni. Ezt nevezhetjük a legnagyobb rezgés pontjának, ami fontos hogy a kard erős részén legyen (alsó egyharmad).

3. A fordítópont a pont a pengén, amely körül az egész kard a legkönnyebben megfordul, egy technika végrehajtása közben. Úgy található meg, ha a kardot a véggombjánál fogva meglengetjük, miközben lefelé lóg. Akkor jó a kard, ha a fordítópont a két rezgőpont közé esik és nagyon közel van a legnagyobb rezgés pontjához - esetleg egybeesik vele.

4. A súlypont az a pont, amin a kard megáll egyensúlyban, ha vízszintesen megtartjuk.Minél közelebb van a keresztvashoz, annál jobban forog a kard, és minél messzebb van a pengén, annál fejnehezebb a kard. A súlypont jó esetben kb 5-10 centire kell legyen a keresztvastól, hiszen ütőkard lévén a hosszúkardnak kell egyfajta fejnehézség, hogy megfelelően mozogjon a vívás közben. Ha ennél közelebb van a súlypont a keresztvashoz, a kard könnyebnek tűnik, viszont nehezebb megfogni ütés után és irányítani.

5. A megfelelő edzés ugyanolyan fontos, mint a jó minőségű acélból alapanyag és a megfelelően megeresztés. A grafikon az acél viselkedését mutatja be. (F)= Erő, (Ɛ) = Fajlagos teljes nyúlás. A világoskék görbe az edzetlen acél viselkedését jelöli: ahogy hajlítjuk, egy ideig rugalmas marad, majd - a szaggatottal jelzett vonal metszeténél - maradandó alakváltozás keletkezik. (Például a rugót szét lehet húzni, és visszaugrik: de ha túlhúzzuk, úgy marad)
Az edzés hatására a rugalmassága megnő, viszont a vonal végénél, egyszerűen eltörik, bizonyos erő hatására. A kardot ezért meg kell ereszteni, hogy rugalmasságát megtartva, kijebb kerüljön a törés időpontja, vagyis az átlagos használat erejét meghaladó behatás esetén, inkább görbüljön. Természetesen a széntartalom függvényében a különböző tipusú acélok görbéi változnak, tehát kijelenthető, hogy a kardok csak egészen kicsi széntartalom / edzés / megeresztés spektrumban alkalmasak a vívásra.

6. A beszerzés során a fenti pontokon kívül érdemes figyelni arra, hogy az ember mozgásához, testalkatához optimális legyen.

Sajnálatos módon sok ma élő fegyverkovács inkább a kard kinézetére, mint a víváshoz szükséges valós tulajdonságaira összpontosít, amikor termékeit elkészíti. Aki eme harcművészetben el szeretne merülni, annak sem az olcsó, plázákban, vásárokon kapható díszkardok, sem a szinpadi fellépésre kialakított vaskos, ún. hagyományőrző kardok nem lesznek megfelelőek.

Az egyesületünkben túlnyomó részt a Regenyei Péter-féle kardokat használjuk, de bármely kardkészítő munkája megfelelő lehet, aki vívásra alkalmas korhű replikákat készít. Kérünk, feltétlenül konzultálj oktatóddal a vásárlás előtt, mivel egyesületünk edzésein csak jóváhagyott kardot használhatsz.

Az alábbi oldalakon (melyek csak példák) olyan kardkészítőket találhatsz, akik odafigyelnek a fenti leírt kardkarakterisztikákra.

A rendeléshez feltétlen javasoljuk múzeumi darabok tanulmányozását. Ez megtehető élőben, bármely hadtörténeti múzeumban, vagy az interneten, például a myarmoury.com oldalon.

A kardok talán legjobb rendszerét Ewart Oakeshott, a pár éve elhunyt kardkutató és középkori európai harcászatban és vívásművészetben jártas vívó készítette el; saját könyveiben mutatta ezt be, és mára már a legtöbb külföldi csapat, kovács is ezt a besorolást használja. Az alábbi linken az Oakeshott-tipológának magyar nyelvű fordítását találod, képekkel, hasznos segítség lehet a rendelésedhez.

Az Oakeshott tipológia